20 szabadszájú magyar szólás-mondás:)))

1. Zsirodat, mázodat ne vesztegesd rája.

Ne is foglalkozz vele, mert nem éri meg.

2. Apja is ember volt, vasvillával ette a szérdéket.

Ezt a butaságra, az ostoba emberekre, buta cselekedetekre értették. Mi az a szérdék? Aludttej…

3. Bekötötték a zsák száját.

A teherbe esett nőkre mondták – Erdélyi János gyűjteménye szerint.

4. Feltartja orrát mint a zámolyi borjú.

Ha gőgös, felfuvalkodott emberről volt szó.

5. Én is voltam valaha szép asszonynak kocsisa.

Amikor azt akarjuk kifejezni, hogy mi is számítottunk egykor, voltunk mi is fiatalok, szépek, erősek stb.

6. Bus vadkan a tölgyfa gyökerének is neki vágja agyarát.

Ha valaki nagyon elkeseredik, az mindennek nekimegy.

7. Vakarj falat!

Így szólították fel megadásra a másikat.

8. Bibor, bársony, vendégség, jobb egy napi egészség.

Mindennél, minden földi jónál és kincsnél többet ér az egészség. Abban a korban, amikor nem léteztek a ma ismert, hatékony gyógyszerek és védőoltások, amikor rendszeresen járványok tizedelték az embereket és magas volt a gyermekhalandóság, különösen fontos volt az egészség.

9. Elvitte azt a két szárnyú veréb.

Elmegy a kedve valakinek valamitől, már nincsen jó kedve valakinek, oda a vigasság.

10. Oda a vese, de itt a szaga.

Meglett a tolvaj, aki ellopott valamit.

11. Fogas a verőfény.

Egyik kedvencünk ez az időjárással kapcsolatos szólás. Jelentése: hiába süt a nap, csípős hideg van.

12. Jobb a vén árnyéka mint az ifju kardja.

Bizony, a tapasztalat, a higgadtság és a bölcsesség gyakran többet ér, mint a heveskedés, a gyors cselekvés.

13. Ha nyálával jóllakhatnék, soha se pökné ki.

A zsugori emberekre mondják, akinek szinte fáj akár egy fillért is kiadni valamire.

14. Az élőt a holtak hagdossák.

Rosszindulatú emberek rágalmaznak valakit, aki nem szolgált rá erre.

15. Annyit ér, mintha Budán muzsikálnak, oszt ide nem hallik.

Egy másik változata: „Kutyaugatás nem hallik a mennyországba”.

16. Haluskát főznék, ha túró volna, de liszt nincs.

A túrós tésztához se liszt, se túró nincsen. Vagyis: semmi sincs, nem lehet megcsinálni. Végh Antal írta Terülj asztalkám! című könyvében: „Túrós csuszának, túrós galuskának, káposztás kockának meg mi mindenfélének még csak úri helyen emlegették; a főtt tészta neve Szatmárban mindenkor és mindenütt: haluska!”

17. Eljő az idő, ha megázik a tüdő.

Akkor mondták, ha úgy érezték, még nem ittak elég alkoholt! Vagyis, addig nem mennek el, amíg… a többit el tudjátok képzelni.

18. Igézt volt neki.

Valaki rájött, hogy átlátnak rajta, és sejtik a valódi szándékait.

19. Járt a fekete iskolában.

Vagyis sokat látott ember, aki jót és rosszat is tapasztalt már.

20. Ki az igazat hangosan hegedüli, hamar vonóval a fejére ütnek.

Az jár pórul, aki kimondja az igazságot.

És végül még egy ráadásnak, amit a hasznavehetetlen katonára mondtak régen: „Sári vári labancz”